HÍREK

A HÚSVÉT NEM A NYUSZIRÓL ÉS A TOJÁSKÁKRÓL SZÓL

Írta: Szerk.     Készült: 2017.04.16.

Húsvétkor sok népszokás él, például a locsolkodás, valamint a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védőerőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni [1].

Azonban eltérve a nyuszitól és a hímes tojásoktól, tekintsünk vissza a múltba, hogy őseink hogyan ünnepelték a húsvétot Tornán.
A nagyhét liturgiája gazdag volt szertartásokban. Ma már nem ismert szertartás, amelyben Jeremiás siralmait énekelték a templomban a Nagyhéten. Volt a templomban egy háromszögletű gyertyatartó, amelyen kétoldalt 7-7 sárga gyertya, középen felül egy fehér gyertya állt. Egy-egy szakasz eléneklése után mindig eloltottak egy-egy gyertyát kétoldalt alulról kezdve. A fehér gyertya égve maradt, ez Jézust szimbolizálta. Nagypénteken a városba csak fekete öltözetben volt illő kimenni. Szokásban volt délután a szentsír látogatása.
Sajnos mára kihalt Tornán az ún. „Jézuska keresés” szokása a Nagyböjtben. Az asszonyok három napon keresztül hajnalban elindultak a „Jézuska keresésére” és közben az Olvasót imádkozták. Az első napon a temetőben, a második napon a községekben lévő kereszteknél, a harmadik napon a templomban. Ott mindhárom rózsafűzért elimádkozták: az elsőt ülve, a másodika állva, a harmadikat járkálva.
A tűzszentelés nagyszombat reggel volt, a feltámadási szentmise és körmenet délután, vagy estefele kezdődött. A gyerekek ilyenkor vehették fel új ruháikat.
A feltámadási körmenet a két világháború alatt a község utcáin volt és nem csak a templom körül, ahogy manapság. Az áldásokra mozsárágyúból lövéseket adtak le, így emelve az ünnep fényét.
Húsvétvasárnap reggel ételszentelés volt a tornai templomban. A lányok dolga volt elkészíteni a szentelő kosarat és elvinni a templomba. A kosárban kellet lennie sonkának, kalácsnak, tojásnak. A család ezután reggelizett a megszentelt ételekből. Ma a kosárba még csokoládé tojás is kerül [2].

 

 

 

Tornán napjainkban is rendkívül emlékezetesek a húsvéti ünnepek – természetesen csak azok számára, akik a templomi szertartásokon is végig részt vesznek.
Nagycsütörtök esti liturgia (2017. április 13-án) az utolsó vacsora felidézésével kezdődött, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézték az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. Dr. Juhász Attila atya tornai plébános fehér miseruhában volt, mely az utolsó vacsora örömének hangulatát jelképezte. A mise elején még ünnepélyesen szólt az orgona, az oltár tele volt virágokkal. Attila atya megmosta az erre kiválasztott emberek lábát. Ebben a szertartásban Jézus példájára emlékezett, aki szolgává tette magát és megmosta az apostolok lábát. A tornai templomot fény telítette el. Azonban a szentmise vége felé közeledve lassan sötétségbe borult a templom – Júdás elárulta Jézust. Az örömteli hangulat hirtelen szomorúsággá, fájdalommá alakul át. Egy szertatás keretén belül egyszerre jelen volt a fény és a sötétség. Az oltárról eltávolították a díszeket, még a terítőt is. Az Oltáriszentségi Jézust a mellékoltárra vitték, ami Jézus az Olajfák hegyén való elfogását, elhurcolását jelképezi. A szentmise végén nem volt áldás, csendben fejeződött be [3]. A szentmise után Attila atya néhány fiatalt meghívott a parókiára, az utolsó vacsorára. Az asztalra sok finomság került, nem hiányzott a báránysült sem. A vacsora után mindenki elmondta a szentmisével kapcsolatos érzéseit, meglátásait.

 

 

 

 

Nagypénteken (2017. április 14-én) az egyházi év legcsendesebb napja volt: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Egész nap szigorú böjt volt: a hívek csak háromszor étkeztek, de csak egyszer lakhattak jól. Sötétség volt, az orgona nem szólt, a harangot sem kongatták, az oltár csupasz volt. A szentmise kezdetén Attila atya piros ruhában némán vonult az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborultak az oltár előtt. Ez a tett az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust szimbolizálta. Az olvasmányok után a fiatalok felolvasták János passióját. Ez után a hívek – lélekben a kereszt alatt állva – könyörögtek az egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak. Ezután Attila atya a virágvasárnapon letakart feszületről levette a leplet, és kezdetét vette a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illették, és térdet hajtottak a feszület előtt, amelyen ott az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be. A szertartás a szentsír megnyitásával ért véget, ahol a hívek imavirrasztást tartottak [3]. Utána a fiatalok ismét átvonultak a parókiára, ahol a finom rántott leves elfogyasztása után közösen megnézték Mel Gibson filmjét, a Passiót. A film után mindenki elmondta véleményét a filmről, azonban a véres jelenetek miatt először sokan szóhoz sem jutottak. A film rendezője nagyon valósághűen igyekezett tükrözni a kegyetlen valóságot. A filmben gyakran megjelent maga az ördög is, aki végigkísérte Jézust szenvedésének útján. A legmeghatóbb jelenetek közé talán azok tartottak, amikor Máriának végig kellett néznie fia megkínzását, keresztre feszítését. A film Jézus halálának napján még nagyobb hatással volt a jelenlévőkre, mintha egy átlagos hétköznapon nézték volna meg.

 

 

 

 

Nagyszombat (2017. április 15-én) a gyász napja volt: Jézus a sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Egész nap lehetőség adódott az imádságra a szent sír előtt. A esti vigília-szertartás 19 órakor kezdődött a tornai Boldogasszony erődtemplomban. A katolikus egyház legfontosabb ünnepe: Jézus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre. A liturgia szimbólumaiban ismét megjelent a sötétség és a fény. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. A húsvéti vigília szertartása a sötétség beállta után kezdődött a tűzszentelés szertartásával. Egyedül a parázsló szén világított, s az erről vett tűzzel Attila atya meggyújtotta a húsvéti gyertyát, miközben imádkozott. A húsvéti gyertya fénye magát Jézus Krisztust jelezte, feltámadását, amely belevilágított a tornai templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékeltette. A plébános elindult a fénnyel a sötét templomba, s három lépesben szétosztotta Krisztus világosságát a híveknek. Így Krisztus világossága betöltötte a sötét templomot. Ezután fölhangzott az egyház leggyönyörűbb éneke, az Exulet, a húsvéti örömének. Kezdődött az igeliturgiaja, amely a híveket végigvezette az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzott a Glória, Isten dicsőítése és „visszatértek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezte ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után ünnepélyes szentbeszéd hangzott el. A prédikáció után következett a keresztelés ünnepélyes szertartása. Ezt követte a keresztvíz megszentelése. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat és megvallották hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az egyház meghintette őket az új vízzel. A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódott. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkoztak a hívek. A mise után elkezdődött a feltámadási körmenet. A hívők kiléptek a templomból gyertyával a kezükben és hirdették a világnak a feltámadás örömét. A körmenetet régebben a községen keresztül tartották, napjainkban azonban csak a templomot kerülik meg a hívek [3]. A szertartás után a fiatalok ismét a tornai parókián gyűltek össze. Mindenki hozott magával valamilyen finomságot. A vacsora után beszélgetésre került sor: ismét mindenki elmonhatta a vigíliával és a szent három nappal kapcsolatos érzéseit, észrevételeit.

 

 

 

 

 

A húsvétvasárnap (2017. április 16-án) is mozgalmas volt. Reggel 7 órától ételszentelés volt a templomban, majd 11 órakor szentmise vette kezdetét. Attila atya prédikációban Jézus feltámadásáról beszélt, de azokról a megkeresztelkedett szülőkről is említést tett, akik csak azért nem adják gyermeküket az egyházi alapiskolába, mert templomba kell majd járniuk. Sajnos ilyenek is vannak. A hívekben felmerült a kérdés, vajon ha gyermekeiket féltik Istentől, a kocsmázástól, drogozástól nem fogják félteni őket?

 

 

 

 

A húsvéti ünnepek tehát csak azok számára teljesek, akik a templomba is ellátogatnak. Csakis ott lehet igazán átérezni Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását. Nem a locsolkodás és az azért kapott hímes tojások a lényeg, hanem az, hogy tegyünk valamit önmagunkért és másokért. Hiszen ezen a napok Jézus meghalt értünk és arra kérte az emberiséget, hogy tanítása szerint éljen. A zavargásokkal teli világba csakis az hozhat békét, ha képesek leszünk szeretni felebarátainkat, de még az ellenségeinket is.

 

 

 

Felhasznált irodalom:
[1]    hu.wikipedia.org
[2]    KROMPASKY, Marianna – KROMPASKY, Kristóf: Vallásos szokások Tornán. In: Gyöngyszemek Abaúj-Torna vármegye történelméből. Alapiskola Torna, Torna 2016., 35-38.p. ISBN 978-80-89760-03-9.
[3]    BOLDOGASSZONY – a tornai és tornaújfalui katolikus plébániák értesítője. IX. évfolyam, 3. szám. Római katolikus plébánia. Torna 2017. április.

Fényképek: Tornai Plébánia, Juhás József, Surovec Róbert

 

 

 

TORNA KÖZÖSSÉGE - független hírportál                Szerkesztőség                Kapcsolat: torna.kozossege@gmail.com
A hírportálon közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők véleményét.   A szerkesztőség fenntartja ma-
gának a jogot a tudósítások rövidítésére és szerkesztésére.
Minden jog fenntartva: Torna Közössége