ÖRÖKSÉGÜNK

NÉPSZOKÁSOK KARÁCSONYKOR

Írta: Krompasky Marianna     Készült: 2016.12.24.

Az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik. Ez az időszak a várakozás és a felkészülés időszaka.
Tornán adventben hajnali misék, roráték voltak csakúgy, mint manapság. A mise még sötétben kezdődött, de mire vége lett már kivilágosodott. Ezekre a misékre még a filiális plébániákból is eljöttek. Az úton lámpással világítottak, amiben gyertya égett. Tornán a templomban sem volt villany, csak 1942 körül vezették be. A kommunizmus alatt ez a szokás elmaradt.
Az asszonyok adventben és nagyböjtben fekete kendőben jártak a templomba. Kendő nélkül illetlenség volt még házból is kimenni. A gyerekeknek karácsonyi dalokat tanítottak, hogy majd tudjanak kántálni. (A kántálásnak nevezték az énekes-verses köszöntőt.) A kántálásért többnyire diót, kalácsot, ritkábban pénzt is kaptak.
Karácsony idején a kántortanítónak ostyát kellett sütni és ebből minden családnak küldeni - a családtagok száma szerint. Az ostyákat az iskolás gyerekek vitték, akik ezért kaptak valami csekélységet: tojást. diót, almát…
A zsidóknál szokás volt pászkát sütni húsvétkor, amiből a tanítónak is küldtek. A tanító ezt ostyával viszonozta karácsonykor.
Az ostyát lisztből, tejjel, vagy vízzel készítették és mindenki evett belőle. Még a tehénnek is adtak, mivel a kis Jézus mellett ott volt ő is.
A front előtt volt szokás, hogy karácsony szentestére egy fonott kosárban szalmát vittek be a szobába, mert a kis Jézus is szalmán feküdt. Ezt az asztal alá tették. Böjti ételt ettek vacsorára: káposztalevest gyenge vajas rántással, gombával és gombótát főztek bele. (Semmilyen disznó-származékot nem fogyasztottak, így a zsír helyett vajat használtak.) A gombóta gyúrott tésztából készült, nokedli nagyságúra szaggatták olyan módon, hogy a gazdasszony a két tenyere közt dörzsölte és úgy engedte a levesbe. A második étel a bobajka volt. Tornán doboskának nevezik. Édességnek túrós béles, szilvalekváros rácsos, fehérkalács, vagy lekváros bukta volt. Ezekből szokás volt adni a szegényeknek.
A karácsonyfát régen almával, dióval, piskótával, később ezüstpapírba csomagolt kockacukorral díszítették.
A vacsora után a család a rokonokhoz ment kántálni. Ha volt idő, be is mentek, de nem ültek le, csak megtisztelték őket. Utána az éjféli misére mentek. A mise után egyesek nem mentek haza, hanem visszaadták a kántálást. Tornán a betlehemesek egy különleges helyi betlehemest adtak elő, a Csillagjátékot. A betlehemeseknek kötelező volt az éjféli misén is részt venni.
Vízkeresztkor az emberek üveg korsócskával jöttek a templomba szenteltvízért. Ennek „srófos” volt a teteje és füle is volt. A front alatt lehetett kapni savanyú halat, amit „ruszlinak” neveztek. Ennek az üvegnek le lehetett csavarni a tetejét, ebben vitték a szenteltvizet. Amikor hazaértek, kiszentelték az egész házat, öntöttek az állatok ételére, a tyúkok ivóvizébe is, hogy egészségesek legyenek.
Vízkereszt ünnepét követő vasárnappal lezárult a karácsonyi ünnepkör és elkezdődött a farsang.


Adatközlő: Pállné, szül. Nagy Ágnes, szül. 1932.

Éjféli mise a tornai templomban (1970-es évek)


Tornai betlehemesek az 1950-es években


Tornai betlehemesek az 1970-es években


Torna télen (a 20. század eleje)


 

 

 

TORNA KÖZÖSSÉGE - független hírportál                Szerkesztőség                Kapcsolat: torna.kozossege@gmail.com
A hírportálon közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők véleményét.   A szerkesztőség fenntartja ma-
gának a jogot a tudósítások rövidítésére és szerkesztésére.
Minden jog fenntartva: Torna Közössége